Miért írok én?

Az alkotás öröm, a könyvírás a véremben van. A mesélés pedig az, aki vagyok. Minden mondat, minden szó, amit papírra vetek, egy kis darab a lelkemből. A történetek, amiket megosztok, a gondolataim, az álmaim és a vágyaim. Az írás olyan, mint a lélegzetvétel: nélküle nem tudok élni. Amikor a tollat a kezembe veszem, a világ megáll körülöttem. A karakterek életre kelnek, a helyszínek valósággá válnak, és a cselekmény folyamatosan formálódik. Az írás olyan, mint egy varázslat: képes vagyok átugrani az időn és a tér határain, és bármilyen világba elkalauzolhatom az olvasókat. A könyvírás nem csak szórakozás számomra, hanem szenvedély. Éjszakába nyúló órákon át ülök a gép előtt, és a szavakat rendezgetem, mint mozaikdarabokat. Az írás olyan, mint a zene: ritmus, harmónia és érzelem. És minden egyes oldal, amit megírok, egy újabb lépés a végtelenbe. Mégis, az írás nem csak rólam szól, hanem rólad is.