Az idei évem a nagy kérdésekről és a nagy válaszokról szól. Úgy tűnik, hogy amióta beléptem a harmincasok világába, nem teszek mást, mint saját magamat elemezgetem. Létezik ugyanis egy kérdés, amit sokszor feltettem magamnak, de eddig soha nem mertem rá szívből válaszolni.
Miért írok gyerekeknek?
Ez egy olyan kérdés, amit többször megkaptam, hiszen nincs gyerekem. Az emberek általában úgy gondolják, hogy az írólelkű hölgyek akkor kezdenek el ennek a korosztálynak írni, amikor áldott állapotba kerülnek, és a saját gyereküknek mesélnek.
De ugye nálam ez nem lehetséges, mivel nincs gyermekem, és az igazat megvallva nem is nagyon tervezem, hogy legyen. Egyelőre.
De akkor miért vonzanak ennyire ezek a történetek?
Most sokan azt gondolják magukban, hogy azért, mert könnyebb gyerekeknek írni. Nekik üzenem, hogy nyugodtan meg lehet próbálni! Egyáltalán nem könnyebb, sőt, biztosan állítom, hogy lényegesen nehezebb, de most a szakmai részt hagyjuk. Én ugyanis nemcsak írni szeretek nekik, hanem a korosztálynak írt könyveket is falom. A kedvenc történeteim valamilyen iskolában játszódnak. Vagy ha nem iskolában, akkor iskolások a főszereplői. Emellett nagyon szeretem az egészen fiataloknak szóló, kicsit mesés, fura lényekkel teli kalandokat.
DE MIÉRT?
Miután hangosan is feltettem magamnak a kérdést, a válasz automatikusan kibukott belőlem.
Azért
Mert
Nem
Akarok
Felnőni.
Én még mindig szeretek rácsodálkozni a világra. Szeretek némán ücsörögni, és a madarak játékát nézni. Szeretem a tengert bámulni, és sellőket képzelni a hullámok közé. Szeretem a felhőket figyelni, és kalandokra indulni közöttük. Olyan szinten mozgékony a fantáziám, hogy simán fejest ugranék egy könyvben, csak azért, hogy pár órára eltűnhessek a való világból. Mert a valódi világ komor, koszos, büdös, tele van goromba emberekkel, és valljuk be, hogy unalmas is. Nyolc óra munka, nyolc óra alvás, nyolc óra... elintéznivalók.
Pontosabban dehogy is, viszont mi felnőttek így éljük meg. Elfelejtettük a gyermeki kíváncsiságot, a felfedező vágyat, az apró dolgok örömét, és csak a rosszat látjuk.
Innentől kezdve az én esetemben azonnal érthetővé válik, hogy miért éppen a gyerekeknek írok. Magam miatt.
És hogy innentől kezdve kik fogják olvasni, amit írok? Nos, ez még egyszerűbb. Gyerekek. Fiatalok. Na meg a fiatal lelkű felnőttek, akik nem akarnak teljesen felnőni.
Szeretnél olvasni tőlem valamit? Akkor kattintsd ide.
0 comments